Egy civilizáció fejlettségi fokának megállapításáról

 

A földönkívüli intelligens (FKI) civilizációkkal kapcsolatosan a legtöbb találgatásra okot adó kérdés nem az, hogy mikor fog bekövetkezni (a válasz ugyanis egyértelmű: előbb-utóbb!), hanem az, hogy miként fognak viszonyulni egymáshoz a társadalmaink. Mivel ez a kérdés az emberi faj fennmaradásával is kapcsolatos lehet, érthető, ha az ebben gyökerező indulatok (szorongások, félelmek) felhasználásával profitorientált társaságok akár tömeghisztéria kiváltása árán is megpróbálnak a köztudatba dobni olyan forgatókönyveket, amelyek ezt a témát dolgozzák fel – és amelyek közvetve az illető társaságok malmára hajtják a pénzügyi forrásokból fakadó vizeket. Az emberi kultúrtörténelemben vannak bőven idegen civilizációk képviselőivel való találkozást leíró történetek – akár sokkal korábbiak is, mint pl. az 1938 október 30-án a CBS által sugárzott rádiójáték (Orson Welles dolgozta fel H.G Wells egyik novelláját, a „Világok harcát”). A műsor – akárcsak a mitikus múltba vagy jövőbe ágyazott FKI civilizációval történő kontaktusunk meséjének feldolgozása - rengeteg embert megzavart (bár azért tömegpánik kitöréséről szó sem volt: az csak a náci propaganda által alkalmazott fogás volt, hogy az amerikai közönséget idiótának, szellemileg alsórendűnek kiáltotta ki, mert valósnak vélték a rádióban elhangzó közvetítést). Azóta se szeri, se száma a tudományos-fantasztikus filmeknek és sztoriknak, amelyek úgy próbálnak kasszasikert generálni, hogy a tudományos álláspontot csak mímelik (pl. az Interstellar vagy az Arrival c. filmek). Honlapunk egyik kitűzött célja, hogy a civilizációk közötti kapcsolat kiépítésének kérdését valós tényeken és összefüggéseken alapuló, tudományos elemzés révén közelítse meg.

     Persze a jelenlegi helyzetben ez a megközelítés kissé egyoldalúnak tűnhet, hiszen ismereteink javarészt a mi civilizációnkra korlátozódnak. A FKI-ról jelenleg csak annyit tudhatunk, amennyit a nevük elárul: amennyiben léteznek, a megnevezésük definíciója értelmében intelligensek (a fogalom meghatározásáat ld. lentebb) és bázisukat jelentős téridő-tartomány választja el a Földtől. A tudományos alapoktól elrugaszkodó álláspontok ezt kiegészítik azzal, hogy a földi civilizáció evolúciója egy olyan univerzális mintát követ, amely a Világegyetem bármely szektorában megismétlődhet és eredményeképpen hozzánk hasonló kinézetű és értékrendekkel rendelkező utasokat szállító repülő csészealjakkal való találkozásra kell felkészülnünk. Márpedig a legnagyobb hibákba éppen az extrapoláció helytelen alkalmazásával lehet belefutni: a földi élet evolúciójához hasonló minta kialakulhat ugyan bárhol az Univerzumban – de az élet kifejlődhet a mienktől különböző alapanyagokból és mintákból is.

     Ezért nagy körültekintéssel kell kezelnünk a kapcsolatfelvétel kérdését. Ebben az esetben (a rosszul alkalmazott extrapolációk elkerülése révén) módunk adódhat kidolgozni egy olyan keretrendszert, amely alkalmas lehet a két civilizáció összehasonlítására akkor is, ha elfogadjuk, hogy a FKI képviselői/je a mienktől gyökeresen különböző evolúciós folyamat révén alakult(ak) ki. Ugyanis a kapcsolat stratégiájának kidolgozásához feltétlenül szükséges lesz összehasonlítani társadalmainkat.

Első ránézésre nehéznek tűnhet az összehasonlítás szempontjait úgy kiválogatni, hogy még nem tudhatjuk, milyen életformákból szerveződött társadalommal kerülünk szembe.

     Az első probléma-csoportot ugyanis magának az életnek a meghatározása jelenti: (véleményem szerint) az alábbi négy kritérium teljesítése esetén beszélhetünk életről:

1. Olyan szervezet (tehát alkotóelemeit a környezetétől elhatárolni képes entitás), amely szabályozni képes alkotóelemei kapcsolatát, és ezáltal reagálni képes a környezet változásaira.

A szervezet-környezet határ mindkét irányba szelektíven átjárható.

2. a környezettel való anyag, energia és információcsere révén a szervezet entrópiája tartósan környezetéé alatt marad

3. szaporodásra való képesség – vagyis önmagukhoz hasonló utódok létrehozásának lehetősége (még ha az nagyon kicsi is, és meg sem valósul - hiszen az utód nélkül elhalt élőlények, és az öszvérek is élőnek számítanak)

4. környezethez való alkalmazkodás és evolúció a természetes kiválasztódás révén, a versengés (kompetíció), együttműködés (kooperáció) és próba-szerencse módszerével (trial and error).

     A földi biológiai evolúció keretén belül eddig csak szén-alapú rendszerek fejlődtek ki nálunk, amelyek főként vizet használtak oldószerként, és generáció-váltások során ribonukleinsav-láncban kódolt genetikai információt örökítenek tovább. Ez nem jelenti azt, hogy másfelé nem fejlődhettek ki olyan entitások, amelyek a szénatom helyett valami más (esetleg nem is barionikus) összetevőkből állanak, ezért nem igényelnek vizet fennmaradásukhoz és a mienkétől különböző adattárolási-és feldolgozási protokollokat használnak. A földi életre jellemző elemek előfordulhatnak ugyan FKI esetében is – de nem törvényszerűen. A fenti kritériumokat ugyanis teljesíthetik bizonyos (meglehetősen ritkának tűnő) feltételek mellett oldatokban úszkáló chemotonok, csillagközi felhők is, sötét anyagból szerveződő struktúrák, stb. Sőt, adott esetben mesterségesen épített gépek is alkalmasak lehetnek az “Önújító élet”nevű szoftver futtatására. Mivel nincs utalás arra,hogy ilyen folyamatok csakis a szénatomra épülhetnének, vagy hogy a DNS-lánchoz hasonló struktúrának kellene biztosítania az utódoknak a szülőkre való hasonlatosságát, a felsorolt entitások is élőnek tekinthetőek, ha az említett kritérium-tetrádot teljesítik.

     Márpedig ha az élet ennyire változatos lehet, akkor el kell azt is fogadnunk, hogy az evolúciója a mienkétől különböző irányokba is haladhat: csupán a földi élet fejlődésének hozzávetőleges (!) ismerete nem jogosít fel bennünket arra, hogy megállapításokat tehessünk a földönkívüli biológia (exobiológia) trendjeiről és fejlődési irányvonalairól –legalábbis addig, amíg életfolyamataikat saját környezetükben (odafenn, a “terepen”) nem állt módunkban megvizsgálni.

 

Feltéve tehát, hogy a híradások megerősítik egy FKI létezését, a következő lista alapján javasolnám összehasonlítani a két civilizációt:

1. Anyagi jellegű kérdések

1.1. Az összehasonlítás első lépése a FKI fizikai alkotóelemeit hasonlítja össze a mienkkel: barionikus anyagból állanak vagy valami egyéb elemből (pl. antianyag, sötét anyag, exotikus anyag, stb). Ha barionikus anyagról van szó, természetesen meg kell próbálnunk meghatározni pontosabban, milyen atomokról van szó.

1.2. VíZ SZÜKSÉGSZERŰSÉGE: a földi élet vízalapú. Meg kell próbálnunk megtudni, hogy FKI hogyan viszonyul a vízhez: igényli, közömbös vagy kerülendő számára. Az élet alapját képező makromolekulák, amelyek az anyag-, energia– és információcsere infrastruktúrájaként szolgálnak, a négyvegyértékű szénatom mellett vagy helyett egy sor más atomra is épülhetnek: a szilícium, a nitrogén, a foszfor és az arzén is számításba jöhet. Figyelembe kell azonban vennünk azt is, hogy ha nem szénalapú életről beszélünk, akkor elképzelhető, hogy a víz helyett valami más vegyület lehet az a közeg, amelyben a makromolekulák láncai kialakulnak. Ezt a szerepet játszhatja az ammónia, a metán vagy a hidrogén-fluorid.  A szilícium alapú életformák egyik oldószere lehet a folyékony nitrogen (a szilánok vízben elbomlanak). És mivel ezek az anyagok mínusz 50 C és -200 C fok között a legfolyékonyabbak, sokkal több exobolygó számíthat életfenntartásra képesnek, mint amennyivel a Drake-formulában számoltak. Ráadásul a nem szénalapú élet esetében a hőmérsékletnek és az ezzel arányos kémiai reakciósebességnek egyéb következményei is vannak. Eléggé önkényesen ugyanis az említett formulában tízezer évre teszik egy technikai civilizáció fenntarthatóságának időtartamát. Ha azonban a kémiai folyamatok, amelyek a nem szénalapú élet fenntartásához szükségesek, lassúak a (hozzánk képest) alacsony hőmérsékletek miatt, akkor feltételezhetjük, hogy az anyagcseréjük is lassúbb. Ez ismét egy olyan tényező, amely jelentősen megemelheti a velünk egyidőben létező civilizációk számát. Most már csak az lenne a kérdés, hogy következtethetünk-e a lassúbb anyagcseréből arra, hogy a hidegebb bolygókon kialakult élőlényeknek lassabban jár az eszük kereke is ? Vagy éppen ellenkezőleg, a hideg környezet az információs csatornák zajártalmát csökkenti, és hatékonyabb, gyorsabb információfeldolgozást tesz lehetővé? Akár így, akár úgy, a mienkétől különböző ritmus nem gátolja meg az idegen életformákat abban, hogy helyesen ismerjék meg környezetüket, gondolkozzanak – de kommunikációs akadályt képezhetnek olyan lényekkel való kapcsolatfelvétel esetén, amelyek más ritmusban gondolkoznak. Tehát elképzelhető, hogy a SETI rádióteleszkópjai által közvetített üzeneteknek azért nem értjük a tartalmát, mert nem megfelelő időtartományban vizsgáltuk: lehet, hogy tíz évig kell folyamatosan egy adott irányból elemezni a rádióhullámokat ahhoz, hogy rájöhessünk, milyen rendszer van a jelekben – vagy attoszekundumos modulációkat kell keresnünk.

 

2. Idő jellegű kérdések

• Az Ősrobbanást Univerzumunk idődimenziójának megnyílása pillanatának tekintve, meg kell próbálnunk megállapítani, ezen a dimenzión tarsadalmaink milyen relatív helyzetet foglalnak el.

Az egyedek átlagos élethossza egy univerzális óra szerint mérve. Ezt a Planck-időben lehet kifejezni (5,39.10-44  sec: ennyi idő alatt futja be a fény az elemi húr hosszát) – az emberi élet hossza pl. átlagosan 4π.1053 Planck-idő.

3. Az információ feldolgozására alkalmas struktúrák szerkezete és stabilitása.

A földi élet esetében három eljárás említhető:

• A genetikai információ makromolekulák replikációjához kötött továbbítása,

• az agyi neuronhálózatok révén történő tanulás és gondolkodás

• az ember által előállított, mesterséges intelligenciával felvértezett szerkezetek, (amelyek jelenleg nem teljesítik az élet fentebb megnevezett kritérium-tetrádját)

 

4. Tudással kapcsolatos kérdések

a rendelkezésre álló tudás mértéke és pontossága. Kifejezhető pl. a Planck-hossz (10-35 m) hatványkitevői intervallumában (méretnagyságrendben), amelyeken belül a jelenségek magyarázatára helyes modellel rendelkezik az illető társadalom. A mi jelenlegi ismereteink a kvarkok méretétől a galaxisok méretéig terjed (azokon túlra tekintő modelljeink is vannak, de ezek még nem tekinthetőek ismeretnek). Ha azonban egy mai ember megkísérelné összehasonlítani tudását és technológiai ismereteit az ókori Róma egy polgáráéval, vagy egy középkori emberrel, megdöbbentő különbségek bukkannának felszínre – pedig ugyanarról a fajról és ugyanazon a bolygóról beszélünk, geológiai értelemben pedig jelentéktelen időbeli távolságról van szó. Az akkori embereknek nem voltak szavaik olyan fogalmak kifejezésére, mint gravitáció, vírusok, genetika, stb. Ennek ellenére el kell ismernünk, hogy a régi Rómának egy kifinomult, nagy fejlődési potenciállal bíró civilizációja volt – de ez nem a mai tudásunkkal való összehasonlításából következik.

 

5. Intelligenciával kapcsolatos kérdések

Az intelligencia két képesség ötvözéséből születik: a tudás megszerzésének képességéből, illetve ennek a tudásnak a problémák megoldására való alkalmazásának képességéből. A tudás megszerzése (tanulás) a környezet viszonyainak leképzését feltételezi a gondolkodó lény dedikált struktúráiba. Elnézést a körülményes fogalmazásért: nemcsak emberi intelligenciáról vagy tanulásról beszélünk, ahol a neuronhálózat szinapszisainak „ösvényei” tárolják a mi emberi tudásunkat. Más élőlények molekula-konfigurációkban vagy hullámalakzatokban tárolhatják tudásukat: a Noether-tétel értelmében a szimmetriatörvények garantálják a tudás megmaradását változatos hordozókon.  A megszerzett tudást osztályozhatjuk aszerint, hogy a környezet milyen mérettartományára vonatkozik, vagy a pontossága szerint: a valós viszonyoktól való eltérés mértéke alapján.

A problémamegoldó képesség a tudás aktivizálását, felhasználását jelenti, és itt a megoldható poblémák komplexitása lehet fokmérője az intelligencia ezen dimenziójának.

Ha tehát egy FKI-ra bukkanunk, intelligenciáját aszerint ítélhetjük meg, hogy tudásuk a természet milyen mérettartományaira vonatkozik, és ezzel milyen komplex problémákat képesek megoldani. Nekünk pl. elég pontos ismereteink vannak a 10-18 m-es tartománytól (az elektron méretétől) a 10 milliárd fényévnyiig terjedőig (kb. ilyen idős a legrégibbi foton, amely hozzánk elért). Azt persze be kell ismernünk, hogy a skála két végén van valamelyes bizonytalanság. Ami pedig az általunk megoldható problémák komplexitását illeti: uraljuk az ellenőrzött maghasadást, de a nukleáris fúzió kifog rajtunk. Ezen elemek fürtjéből ki lehet alakítani azokat a kritériumrendszereket, amelyekkel a mi intelligenciánkat a FKI-val összehasonlíthatjuk (ha FKI belemegy ebbe a méricskélésbe)

 

6. Gondolkodással kapcsolatos kérdések

A gondolkodás az a folyamat, amelynek során a környezet viszonyait tükröző absztrakciók manipulálásával egy szervezet saját céljainak elérését segíti elő, mintegy alakítva a jövőt saját érdekei szerint. A folyamatnak három fázisa van: az érzékelés, az absztrakt fogalmak kialakítása és végül a jövő befolyásolása olyan döntések révén, melyek meghozatalában az absztrakt fogalmak kölcsönhatásának képzeletbeli lefuttatása eredményeinek mérlegelése játszott szerepet. A mi esetünkben tehát a kérdés lényege nem is az lenne, hogy miként gondolkozik egy földönkívüli – illetve ez másodrendű lenne ahhoz képest, hogy miből ismernők mi fel azt, hogy az a képződmény, amely a fenti életkritériumainkat teljesítette, az gondolkodik is. Ugyanis az előbb felsorolt kritériumok alapján az életnek nem feltétele a gondolkodás. Szerencsére a gondolkodás előbbi meghatározása kezünkbe adja a választ: ha az élőlény képes úgy manipulálni környezetét, hogy az az idő teltével életfeltételeinek megfelelőbbé válik, akkor az a gondolkodás jele. Ezért fontos, hogy az élőlényt természetes környezetében vizsgálhassuk – és hogy felismerjük azt a ritmust, amellyel az anyag-, energia- és információcsere zajlik. Mert míg a növények és mikroorganizmusok gondolkodása generációkon keresztül nyilvánul meg csupán, az állatok és más idegrendszerhez hasonló képződményekkel bíró entitások a mi reakcióidőnkhöz hasonló ritmusban hozhatnak döntéseket. Ezekkel szemben a mesterséges intelligenciával, esetleg kvantumszámításra is alkalmas, az „Önújító élet”szoftvert futtató gépek ezredmásodpercek alatt döntenek helyesen komplex problémákban és számunkra úgy tűnhet, hogy a környezet mintegy varázscsapásra megváltozott.

 

7. A technológiai lehetőségek kritériumát aszerint ítélhetjük meg, hogy milyen mértékben képes az illető civilizáció átalakítani a környezetét. Akárcsak az előbb említett tudás esetében, fajunk esetében hatalmas különbségek észlelhetőek pár évtizedes állapotok összehasonlítása esetén. Gondoljunk csak az első, féltéglányi méretű mobiltelefonunkra – és  a mai írásfelismeréssel, időjáráselőrejelzéssel, internet-böngészővel rendelkező, multimédia-eszközzé avanzsált okostelefonunkra. És a jövő az ajtónkon kopogtat: a magfúzió, kvantumos téridő-technológiák, génmanipulációs eljárások, nanotechnológia, erős mesterséges intelligencia, stb. valószínűleg pár évtizeden belül megvalósíthatóvá, majd mindennapossá válik számunkra.

Valószínűleg a 7-es számú kritérium eldöntésére alkalmas kérdés egyik változata így szól majd: ki talált rá a másik civilizációra? Ha a mi SETI-nk észleli a FKI tevékenységének jeleit, akkor technológiáink legalábbis hasonló szinten lehetnek. Ha viszont ők érkeznek ide, vagy célzott üzenetet kapunk, akkor a technológiák tekintetében ők vannak előbbre.

 

8. Energia jellegű kérdések

Ismeretes a technikai civilizációk Kardasev-féle osztályozása, amely szerint a csoportosítás alapjául a felhasznált energia aránya volna a perdöntő. Ebben a felfogásban az I-es típusú civilizációk képesek felhasználni a bolygójukra eső csillagfény teljes energiáját. A II-es típusú civilizáció a bolygó csillagának egész kisugárzott energiáját képes felfogni és céljaira alkalmazni. A Kardasev III-as társadalmak egy teljes galaxis energiáját képesek felhasználni, és feltehetőleg ez a legmagasabb szint, ugyanis nehezen lenne elképzelhető olyan entitások kialakulása, amelyek hatása az egész Univerzumra – vagy annak nagyrészére – kiterjedhetne: ezek lennének a  Kardasev IV-es osztály lakói. Mostanában a mi civilizációnk Kardasev-száma 0,7 körül mozog (2012-ben az emberiség átlagosan 153 TWh energiát állított elő volt – igaz, hogy nagyrészét szénalapú energiahordozókból; a Földre eső 7x1017 watt napenergiának kevesebb, mint 1%-át hasznosítottuk) . A Kardasev skálán magasabb fokra lépnünk a mesterséges magfúzióval, antianyag olcsó előállításával vagy a Dyson-gömbökkel lehetne (utóbbiak olyan csillagkörüli gömbhéj-pályára állított tükrök rendszerét jelenti, amely a kisugárzott energiát egy erőműbe vezeti). Ám ha a technika előbbi meghatározását vesszük, arra jutunk, hogy a rendelkezésre álló energia csupán a lehetőséget teremti meg a környezet átalakítására: a nagyobb rendelkezésre álló energia nem jelenti automatikusan azt, hogy birtokosuk intelligensebben fog bánni vele (hacsak valami olyan hátulütője nincs a dolognak, hogy azok a civilizációk, amelyeknek energiához való jutásuk gyorsabb ütemű, mint intelligenciájuk fejlődése, azok kipusztulnak. Lehet, hogy FKI azért nem mutatja meg nekünk a Kardasev II-höz vezető utat, amiért mi sem mutatjuk meg a kisgyereknek, hogyan kell a gyufával játszani?)

De ne feledjük, hogy a Kardasev-féle osztályozás csupán az elektromágneses kölcsönhatásból származó energiával számol (bár bizonyos módosításai tekintetbe vesznek magfúziós vagy antianyaggal való annihihilációból származó komponenenseket is). Márpedig jelenlegi tudásunk szerint az elektromágneses és nukleáris energiamennyiségek eltörpülnek az Univerzum tömegének 74%-át kitevő sötét energia mellett. Ezt a fajta energiát a mi civilizációnk nemcsak hogy felhasználni nem tudja, hanem a mibenlétével és törvényszerűségeivel sem vagyunk tisztában.

 

9. Erkölcsi kérdések

Talán a kapcsolatfelvétel legfontosabb aspektusa, hiszen olyan kérdések tartoznak ide, mint a bajbajutott fajtársak segítése, fajfennmaradást elősegítő akciók, mások szenvedésének enyhítése – illetve ezeknek a tevékenységeknek a környezetre gyakorolt hatása (ára). A környezet életfenntartó képességének megőrzése lenne tehát tulajdonképpen az erkölcsi kérdések sarokpontja, mert az élet tisztelete tulajdonképpen a civilizáció nulladik főtétele. Persze, ez nem egy abszolút kritérium, hiszen akkor mi, akik (még) fotoszintézisből nem tudunk megélni, erkölcstelennek számítanánk, mivel élő növények és állatokokat fosztunk meg életüktől annak érdekében, hogy anyagcserénket fenntartsuk. Ezért fajtársunk életét és az öntudattal rendelkezőlények életét tekinthetjük érinthetetlennek, a nálunknál alacsonyabbrendű élőlények közül pedig csak a létfenntartásunkhoz szükséges mértékben oltunk ki életet - baktériumot, növényt, állatot. Vagyis nem erkölcsös dolog fertőtlenítőszerrel locsolni a padlót, helikopterből vegyszert szórni a mezőre és sportból vadászni. Szintén az élet tisztelete kategóriába tartozik az elesettek és betegek segítése - de a méltó halál lehetőségének megadása is.

 Az erkölcs tulajdonképpen a kooperatív viselkedés túlsúlyát jelenti a konfrontációval és konkurrenciával szemben – ennek törvénybefoglalása és a törvények, a jog tisztelete. A civilizáció nem azonos a technikai fejlődés fokával, hanem a társadalom olyan berendezkedésére utal, ahol az egyedek közötti viszony rendszer meglehetősen stabil és szabályozott és a fentebbi értelemben erkölcsös. A viszonyok meghatározásához hozzájárul ugyan a tudás meg az intelligencia is – de fontos szerepet töltenek be a tulajdonjog és annak megszerzése illetve öröklése, a törvények rendszere valamint az élet értelméről vallott felfogások összessége.

 

10. A művészet megjelente, mely a Természet szépségének, belső harmóniájának és rejtett szimmetriáinak megértését és ennek egyéni feldolgozására, kifejezésére való képességet tükrözi.

 

11. Vajon számíthatunk-e valamilyen segítségre a FKI részéről – ha kiderül, hogy a fenti 10 kritérium szerint nálunk fejlettebbek?

Nem feltétlenül. A technikai fejlettség az illető faj túlélésére, fennmaradására irányuló tevékenységek jellemzője. Egy technikailag fejlettebb faj bírhat nagyobb tudással és képes lehet komplexebb problémák megoldására, mint mi - manapság. De ha az élet tisztelete és a kooperatív viselkedés nincs legalább olyan szinten, mint a mienk, akkor nem sok jóra számíthatunk egy kapcsolatfelvétel következményeként.

Egyetlen, paradoxálisnak tűnő dolog azért megemlíthető. Az a tény, hogy az emberiség civilizáltsági foka ilyen alacsony a fentebbi kritériumok alapján, valamelyes reményeket támaszthat bennünk aziránt, hogy a FKI – ha létezik – ennél magasabb civilizációs standardokkal rendelkezik.

 

Dr. Györfi András

andrasgy@rejtelyesfizika.hu

 

 

Fel