A Clarke-pálya, mint technomarker

 

A Berkeley egyetemen működő SETI csoport havonta tart SETI szemináriumokat, amelyekre meghívásos alapon rá lehet kapcsolódni az interneten keresztül. Ha tehetem, mindig meghallgatom.  A legutóbbi, tegnapi szeminárium különösen érdekes volt, ezért emlékeim és jegyzeteim alapján röviden beszámolok róla. Szokás szerint először rövid hírek hangzottak el. Egy ausztrál kutató röviden felvázolta terveiket egy az egész látható égboltot folyamatosan lefedő rádiótávcső rendszerről. Ezt követően egy görög vendég hölgy beszámolt arról, hogy hazájában is megkezdődött az aktív SETI munka egy történelmileg nevezetes helyen, Thermophylaeben felállított rádiótávcsővel, amelyet VLBI rendszerben is használnak.

   Ezt követte a szokásos módon a 45 perces főelőadás, amelyet ezúttal egy a Kanári Szigeteken dolgozó, fiatal spanyol csillagász, Hector Socas-Navarro spanyol csillagász tartott „The Clarke Exobelt„ címmel.. Nemrég a tekintélyes Astrophysical Journalban megjelent cikkében arra a gondolatra jutott, hogy egy a földinél némileg fejlettebb idegen civilizáció bolygóját feltehetőleg nagy tömegben veszik körül mesterséges holdak az úgynevezett Clarke-pályán. Ezt a pályát általában geostacionárius pályának nevezzük, de elterjedt a Clarke-pálya elnevezés is. Jellegzetessége, hogy olyan távol van a bolygójától, hogy a rajta keringő test éppen a bolygó egy rotációja (napja) alatt tesz meg körpályán egy teljes keringést. Ennek következménye az az előnyös tulajdonsága, hogy – egyenlítő fölötti pálya esetén – mindig a felszín azonos pontja fölött tartózkodik. Ez a hely például távközlési feladatok megoldására igen előnyös, nem véletlen, hogy a Föld körül 36 000 km magasságban húzódó geostacionárius pályán húsz éve exponenciálisan nő az aktív műholdak száma. (A már passzívakat általában tervszerűen lelökik erről a pályáról, hogy csökkentsék a zsúfoltságot és az ütközés veszélyét.)

   Navarro bevezetőjében kifejtette, hogy a fejlett technikai civilizációk környezet-átalakító tevékenysége nyomainak keresése egyre nagyobb szerepet kap az exobolygó átvonulások megfigyelésén alapuló SETI kutatásokban. (Lásd például a Dyson szférák keresését.) Már mintegy 3700 exobolygót fedeztek fel ilyen bolygótranzitok segítségével, de eddig se holdakat se gyűrűket nem találtak körülöttük. Ez látszólag meglepő, hiszen a Naprendszerben a nagybolygók (sőt részben a kisbolygók) körül rengeteg a hold, és nem ritka a gyűrű sem. Igaz, hogy éppen a módszer miatt főképp a csillagához közel keringő exobolygók számítanak könnyű prédának, viszont Naprendszerünk legbelső bolygói körül sincs se hold se gyűrű.

   Tegyük fel – mondta Navarro – hogy egy nálunk technikailag valamivel fejlettebb civilizáció saját céljai érdekében tömegével bocsátja fel távközlési műholdjait bolygójának Clarke-pályájára, és ezáltal mesterséges övet hoz létre. Egy bolygótranzit esetében észre lehetne-e venni a nyomát a tranzit fénygörbéjén? S meg lehetne-e különböztetni egy természetes gyűrű „lenyomatától”? Navarro az előadásban részletesen kifejtette, hogy a válasz mindkét kérdésre „igen”. A természetes gyűrűk lapos korongok (lásd a Szaturnusz esetét), a Clarke-pályán kialakuló öv viszont inkább a pályasíkra merőlegesen terjeszkedik egy adott, általunk kiszámítható magasságban. Ebből a szerzők arra következtettek, hogy a csillaga előtt átvonuló exobolygó okozta fénycsökkenés előtt és után az opacitás megnövekedése miatt jellegzetes alakú és helyzetű, kisebb fénycsökkenések lépnek fel, amelyek eltérnek attól, amit egy természetes gyűrűtől várhatunk. A szerzők egyébként arra a következtetésre jutottak, hogy ha ilyen ütemben nő a földi geostacionárius pályára helyezett műholdak száma, akkor 2200 körül a ma létező földi távcsövekkel nyomukat a közelebbi csillagok távolságából már észlelni lehetne.

   A felvetés, amellyel kapcsolatban az előadást követő vitában persze több kifogás is felvetődött, különösen azért értékes, mert nem kíván többlet befektetést, hiszen az exobolygó tranzitok megfigyelése – újabban már a TESS műholddal is – és elemzése amúgyis napjaink egyik legfontosabb csillagászati programja. Vagyis a SETI ezen új célkitűzésének vizsgálatához akár már holnap hozzá lehetne kezdeni.

Link: https://arxiv.org/abs/1802.07723  (egyelőre csak absztrakt)

                                                                        Almár Iván

 

 

 

 

 

 

Fel