Életfeltételek az Enceladus hold óceánjában?

A Science 2017. április 13-i számában megjelent cikkek egy asztrobiológiai szempontból fontos felfedezésről számolnak be. A Cassini amerikai űrszonda még folyamatosan kering a Szaturnusz körül, időnként megközelítve a bolygó érdekes holdjait. Ezek közül talán a legfontosabb a hatodik legnagyobb hold, az Enceladus, amelyen még 2005-ben gejzírszerű anyagkitöréseket fedeztek fel a déli pólus vidékén található „ tigriskarmolásokból”. Kezdettől fogva világos volt, hogy ez az anyag csak a felszín alatti óceánból származhat. Az óceán vize (akárcsak a Jupiter Europa nevű holdja esetében) azért nem fagy be teljesen, mert a közeli óriásbolygó árapályhatása megmozgatja a hold belsejét, ami hőt termel.

   Amerikai kutatók alaposan elemezni kezdték az Enceladusból időnként kidobott anyag kémiai összetételét. Erre különösen jó alkalom kínálkozott akkor, amikor 2015 októberében a Cassini éppen akkor repült el igen alacsonyan, alig 49 km magasságban az Enceladus felszíne felett, amikor azon egy nagy gejzír kitöréseket produkált. Továbbá szerencsére az űrszondán éppen a megfelelő üzemmódra volt beállítva az ilyen elemzésekre alkalmas ion- és semleges részecske tömegspektrométer. Ez az üzemmód ugyanis sikeresen kiszűri a mérésekből a helyi zavaró tényezőket.

   A műszer mérései alapján a kitörés okozta felhőnyúlvány térfogatának 0,4-1,4%-át hidrogénmolekulák (H2), 0,3-0,8%-át pedig széndioxid molekulák (CO2) alkotják. Ez azért nagyon érdekes, mert a földi óceánfenék forró hidrotermális kürtői közelében talált, igen aktív életformák a szokásos napsugárzás helyett olyan kémiai energiát használnak, amely forró víz és sziklák találkozásakor létrejövő H2  és CO2 reakciója következtében metánt (CH4 ) hoz létre. Márpedig az Enceladuson metánt is találtak. Vagyis úgy tűnik, hogy az Enceladus óceánjában sincs kémiai egyensúly, vagyis olyan kémiai energiaforrásnak kell léteznie, amilyen a földi óceánok mélyén az életet támogatja.

   A szerzők szerint egyetlen elfogadható magyarázat létezik a jelenségre: az Enceladus magjánál a forró víz sziklával érintkezik, és ez folyamatosan H2 molekulákat hoz létre. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ők nem életet találtak az Enceladus vizében, csak olyan állapotot, amely növeli az élet felbukkanásának esélyeit. Hozzáteszik, hogy a földi óceánok vizében viszonylag kevés a H2 molekula, éppen azért, mert táplálékul szolgál az ottani mikrobák számára.

   Időközben a HST űrtávcső segítségével a Jupiter Europa nevű holdján is észleltek gejzírszerű kitöréseket. Lehetséges, hogy éppen az Europa és az Enceladus lesz – legalábbis asztrobiológiai szempontból – a közeljövő bolygókutató misszióinak legfontosabb célpontja.

                                                          A.I.